Volt egyszer valahol a távol Afrikában egy poros karavánút, melyen gyakran megfordultak kereskedők, utazók. E

gy napon, török kereskedők szállítottak rózsatöveket, de váratlanul homokvihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak, szétszórva értékes terhüket. M

inden rózsatő elpusztult, kiszáradt a forró napon. C

sak egy kis gyönge tövecske sodródott a széllel, még végül elakadt egy oázis közelében. M

élyen belefúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia.

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon.

Egy angyal arra járt, és megkérdezte:

- Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel?

És az Úr azt felelte:

- Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt..  - Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.

"Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.

– Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

 – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

 „Papa, miért sír anya látszólag minden ok nélkül?”

 „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők.