"Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.

– Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

 – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

 „Papa, miért sír anya látszólag minden ok nélkül?”

 „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők.

 Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:

– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

„Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.

Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.

 Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.

Oly erőt adtam neki, mellyel a szíve választoját minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon párja szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: a számára fontos férfi soha nem sérti meg a párját, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan kitartson mellette.

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.

 A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

 Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik"